Learning via Subtitling:
Software & Processes for Developing
Language Learning Material based on Film Subtitling
Minerva
Home PageDocument LibraryEvent CalendarUser ForumsWeb LinksSite MapFAQ_MENU_LABEL_LOGIN
2020. Οκτώβριος 30.
  Keresés
Home PagearrowMódszerek és MegközelítésmódarrowA Fordítás Használata az Idegennyelv-Oktatásban

EnglishRomanaSpanishportuguesehungarianΕλληνικά

HOU
CTI
Universitat Autonoma de Barcelona (UAB)
The Transilvania University of Brasov (UTBv)
University of the Algarve (UALG)
Roehampton University
University of Pecs
 

A Fordítás Használata az Idegennyelv-Oktatásban Nyomtatás E-mail
A kommunikatív megközelítés 1980-as évek óta tartó túlsúlya (lsd. Howatt, 1984) többek közt oda vezetett, hogy az anyanyelv kirekesztődött az osztályteremből. A fordítást, melyet korábban túl nagy arányban alkalmaztak az oktatás során és a tesztelésben is túl hangsúlyos szerepet kapott, nagyon komoly kritika érte az idegennyelv oktatás eszközeként. Példaképpen Richards & Rogers (1986) úgy vélték, hogy a fordítás mint módszer a forrásszövegre való fókuszálást erősíti, a célnyelvi gondolkodást azonban gátolja. Mégis új hangsúlyt kapott szerepe a mediáció területén (Hatim and Mason, 1997). A fordítási gyakorlatok alkalmazásának lehetősége az idegennyelv-oktatásban is újragondolása került (Hurtado, 1999), tekintve, hogy jelentős szerepet játszik az értő olvasás illetve a kifejezőkészség fejlesztése területén, a nyelvészeti ismereteke és a kulturális kompetencia fejlesztésében. A gyakorlatok során felhasználásra kerülő szövegek olyan sajátos jegyeket mutatnak, melyek megkülönböztetik őket a „tradicionális” írott szövegektől, melyeket általában a fordítási gyakorlatok során használunk. Ezen sajátosságokat, melyek az audiovizuális szövegeket jellemzik, a következőképpen lehet összefoglalni (Sokoli, megjelenés alatt):
  • két csatornán keresztül történő recepció: akusztikus és vizuális
  • a nonverbális elemek szignifikáns jelenléte
  • a verbális és nonverbális elemek szinkronizációja
  • képernyőn való megjelenés – az anyag reprodukálhatósága
  • mozgóképek predeterminált sorrendje – felvett anyag

Az akusztikus és vizuális csatornák verbális és nonverbális elemekkel történő kombinálása az audiovizuális szöveg négy alapkomponensének leírását teszik lehetővé. Ez a négy komponens a következő: akusztikus-verbális komponens (dialógus), akusztikus-nonverbális komponens (filmzene, zörejek, hangok), vizuális-nonverbális komponens (kép) és vizuális-verbális komponens (feliratok). A négy komponens térbeli és időbeli viszonya az 1. ábrán jeleníthető meg, ahol a nyilak az audiovizuális szövegben meglévő kapcsolatokat reprezentálják és a szaggatott nyilak a feliratozó által létrehozott kapcsolatokat jelölik:

 

1 ábra: A lefordított AV-szöveg komponensei közötti kapcsolatok (uo.)

A komponensek közötti szinkronizáció követelménye bizonyos sajátos idő- és térbeni korlátokat állít fel, melyek egy szó szerinti fordítást lehetetlenné tesznek. Ilyenformán a nyelvtanuló/feliratot készítő fel van mentve a szöveghű fordítás elvárása alól és arra kényszerül, hogy az elhangzottak lényegére fókuszáljon. Az audiovizuális fordítás esetében a kontextus szerepe is óriási. Az arckifejezésnek, mozdulatoknak, intonációnak összhangban kell lennie a fordítással.

 


Design and Implementation: CTI
To deploy this web portal, certain open source products have been utilized, under the terms of the GNU/GPL.
Please see the detailed copyrights list.
Terms of Use